Némi (kényszer)szünetet követően, itt az ideje némi állapotfelmérésnek, miután az elmúlt napokban nagy vonalakban átrágtam magam mintegy 2-3 havi információhalmazon.
Nem, nem lett könnyebb semmi, és az új kormányzó formáció szinte semmilyen reményt nem látszik megvalósítani, sem az ígéreteiből, sem a "szükségesnek látszó" dolgokból. Szavazóit most már részint a személyes vonzalom (hogy ki iránt, az mindegy), részint egyfajta "hűség", és végül pedig az anyagi érdekeltség tartja egyben, a békemenet tábora is szétesni látszik.
Teljesen nyilvánvaló, hogy valamely kényszer hatására a kormányzó formáció erre ügyet sem vet, az ellenzék pedig már második éve világszinten gyakorolja a - legtöbbször hazugságokból, és személyes indulatokból összehabart, ámde következetes - lejárató sajtókampányát, minden követ megmozgatván arra, hogy a megmerevedett határok még keményebben álljanak, és ezeken most már legfeljebb erőszakkal hurcolható át bárki.
Ideológiailag nics mit számonkérni a kormányon - ilyet nem is ígértek, és jól is tették - viszont valamilyen minimális morál és értékkoherenciát azt igen, és ennek nyoma sem látszik. Olyan emberek kerülnek magasabb posztra, akikről szinte semmit nem tudunk, az a kevés, amit igen, az sem jó (legalábbis valamilyen - bármilyen - értékkoherenciába be nem illeszthetők). Kézzelfogható eredmények híján pedig ez semmiképpen nem igazolható.
Azt pedig már jól tudhatjuk, mivel jár a bizalom elvesztése, a morális - emberi támogatottság elveszítése. A kormány tehetetlenségi állapot felé sodródik, és láthatóan nincs is igénye arra, hogy ezt elkerülje. Ez semmi jót nem ígér számunkra, hiszen vagy valamely többletinformáció, vagy a szellemi inkonpetencia okán tehetnek ilyesmit, és az utóbbinak kicsi az esélye.
Anélkül, hogy végigelemezném az elmúlt két évet, rejtett és/vagy összett problémákat, folyamatokat tárnék fel (ezt megteszik majd mások), én arra próbálnék rávilágítani, milyen következmények elébe nézünk, amennyiben a jelen folyamatok gyökeresen nem változnak meg.
1, Ami látható már most
1.1, Bizalomvesztés - ezt nem kell külön magyarázni
1.2, Cselekvési tér beszűkülése - ez részint összefügg a fentivel, nagyobbrészt nemzetközi nyomás által (EU, IMF, stb.) jött létre, ebben az ellenzék szerepe vitatható, szerintem nagyobb erők állnak a háttérben
1.3, Gazdasági ellehetetlenülés - fentiek következménye, továbbá a kormány technikai beavatkozásainak dilettantizmusa is jól nyomon követhető.
1.4, Társadalmi ellehetetlenülés - gondolati és mentális határok kimerevítése, csalódás, szegénység, eszmei és morális zűrzavar - ebben a legnagyobb a kormány és az ellenzék személyes felelőssége
2, Ami következik
2.1, Első forgatókönyv
Teljes politikai és gazdasági elszigetelődés, visszabalkanizálódás, a társadalmi atomizáció felfokozódása, migráció. Ezt követően a közbiztonság minimális szintre süllyedése (nem polgárháború, rosszabb), helyi érdekcsoportok erőszakos hatalomátvétele, és a végén az ország maradék integritásának megszűnése: annektáció, katonai megszállás (jobb esetben valamilyen ENSZ vagy más békefenntartók által), a magyar nemzetiség szétesése, múlt végképp eltörlése, a magyarok eltűnése a mostani történelmi színpadról, dicstelenebbül, mint ahogy azt bárki is képzelné, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti. És természetesen nyomor, éhezés, betegség, kiszolgáltatottság, kilátástalanság.
2.2, Második forgatókönyv
Betagozódás a világállami trendbe, bábkormány, külső törvények, politikai alávetettség. Ezt követően érvényesül a 2.1, pont.
2.3, Harmadik forgatókönyv
Részönnállóság megtartása, kísérlet a területi/gazdasági integráció megtartására erős hazai érdekcsoportok bevonásával. Ez késlelteti a 2.2, pont létrejöttét ismeretlen ideig. Ez lehetne a legnagyobb esély, feltéve ha sikerül addig "kihúzni", mig a világtrend változik, amire van némi esély. Ha nem változik (a világtrend), vagy nem sikerül, fenti forgatókönyv. Ha mégis sikerül kihúzni, akkor már eléggé ismeretlen a jövő ahhoz, hogy ne legyünk annyira borúlátóak.
Természetesen(!) a legnagyobb ellenállás a 2.3, pont megvalósításával szemben van, mind az ellenzék(DK, stb.), mind pedig a kormánypárt belső, rejtett ellenzéke(Ángyán vonal) részéről.
Összességében tehát a kormánykritikám három részre tagolható:
1, Elveszített idő - ez a legkevésbé átlátható számomra, hogy mi volt eddig a komoly akadálya a központosítás fizikai részébe belekezdeni.
2, Elvesztegetett lehetőségek - ha a 2.3, a cél, még valami botcsinálta, ügyesen összekalapált ideológia is jobb lett volna, mint a saját tábor elbizonytalanítása.
3, Nyilvános dilettantizmus - elrontott tömegkommunikáció - nyilvánvaló hülyeségek pozitív színben való feltüntetése, összefügg a 2. kritikai ponttal.
Mivel politológus sem volnék, komolyabb érvekkel nehezen tudnám a sejtéseimet megindokolni, továbbá az előző kormányzatok felelősségét sem tartom most fontosnak felemlegetni, ez amúgy is elég nyilvánvaló. Megállapításom szerint is egy meglehetősen radikális szembefordulás adhat haladékot a további cselekvéshez a jelenlegi formában(2.3, forgatókönyv), ennek azonban csupán halvány jelei vannak, azok sem biztos, hogy erre utaló jelek.
Egy biztos: nagy baj van.
Üdv. Misi
