A mi helyünk a 21. században, avagy merre tovább? I.

Helyzetelemzéssel kellene kezdenem, de ilyet kizárólag nagy hiányosságokkal tudnék megtenni, másrészt jópáran megtették, különféle nézőpontokból, és szerintem jobban, mint ahogy magam tenném.

Azért mégis, röviden:) Az ország helyzetének kisiklása a viszonylag normális mederből szinte bárhonnan, bármilyen időtávlattól fogva (kb. 1000 év távlatában) elég jól felépíthető. Sokan I. István uralkodását tekintik ilyen mérföldkőnek, aki - mintegy szillogizmusként - a római kereszténységet tűzzel-vassal áterőltette országán, a nyugati kultúrához igyekezvén azt kapcsolni. Mások az Árpád-ház kihalását tekintik mérföldkőnek, megint mások Mohácsot (ők egész sokan vannak). Legtöbben talán Trianontól számítják Magyarország kisiklását, de tudjuk, ennek komoly előzményei voltak, bármennyire egyedülálló az eset, a körülmények is azok.

Jómagam nem megyek ilyen messzire, megelégszem azzal az időtávlattal, melynek vannak még élő, meghallgatható tanúi. Bátran kijelenthetem, hogy az elmúlt 60 év (40+20) jelenleg fel nem mérhető pusztítással járt az ország egészét nézve, mint anyagi, mint szellemi, mint morális vagy erkölcsi értelemben, mindezekkel együtt pedig óriási emberveszteséggel járt (k.b. 6m abortusz, hogy a legjelentősebbet említsem). Nem emlékszem olyan (fegyverekkel vívott) háborúra, mely ekkora károkat okozott volna az országnak, mint ezen hatvan év eseményei. 

Kizárólag ebből a nézőpontból értelmezhető az új kormány cselekvéssorozata és kommunikációja, ugyanis ha fentiekkel nem vagyunk tisztában, akkor furcsa következtetéseket is le lehet vonni a kormányról. (Mielőtt valaki ledroidozna, némi kormánykritika a cél, ezenkívül tagkönyvem sincs:)) Ha a jelenleg regnáló erők ezt másként látnák, tetteikre nem sok mentség volna.

Mi a feladat (az életben maradáson kívül)? Menteni, ami menthető, és működésre bírni azt, amit még lehet. Visszavenni, amit vissza kell, leszámolni, akivel le kell, elszámolni azzal, akivel lehet. Azonkívül, a sors fintoraként az EU soros elnökségének megfelelni, tudván azt, hogy az unió sorsa ezen idő alatt dől el. Ez a bónusz.

És a sokat emlegetett jogállamiság. Ha nem volna világos sokaknak (márpedig nem az), éppen most azok sikoltoznak a "jogállam" vesztén, akik számára ugyanezen "jogállam" nem csak hogy lehetőséget adott mérhetetlen megtollasodásukra, hanem mindezt ráadásnak úgy tette lehetővé, hogy egyszerűen felelősségre sem lehet őket vonni, pedig mindenki tudja, hogy tevékenységükből legfeljebb párezer ember ha hasznot húzott, a többi kb. 10 millió pedig kárvallott. Jogosan? Milyen jogállam az, ami egy szűk kisebbségnek ad mérhetetlen előnyöket a többség kárára? A rendi kiváltságok halovány gyertyaláng azon előnyökhöz képest, melyekkel ez a "jogállam" a "vezetőket" felruházza, ugyanakkor gyakorlatilag semmilyen kötelezettséget nem kér rajtuk számon. Mi tudjuk, hogy a "jogállamunk" egy - valójában jogfolytonosság nélküli - reánk erőltetett szörnyszülött, amit a lehető leghamarabb - a tradicionális magyar alkotmányt korszerűsítve - le kell cserélni. Ha még el nem késtünk vele.

Tisztelt magyar kormány! Nem irigyeljük Önöket, de élnénk a kritikával. Lapjaikba nem látunk bele, és sokmindent nem tudunk, amit Önök tudnak. Önökre szavaztunk, és nem csak a kisebbik rossz okán, hanem a bizalom okán is. Önök is tudják, hogy a helyzetünk egyik belső kulcsa az, hogy az értékteremtést, értéknövelést vissza kell helyezni a jogaiba, ahonnan az kiszorult. Kérjük, hogy - bokros teendőik mellett - vessenek némi ügyet arra, hogy bizonyos szipolyozási módszereknek végre gátat vessenek, ugyanis jelenleg is igaz az, hogy képtelenség gazdaságosan működtetni egy kis vagy közepes vállalkozást, és nem csak az adóprés okán. Örvendetes a nyereségadó csökkentése, de mire megyünk ezzel nyereség nélkül? Hogyan tervezhető hosszútávon a működés olyan keretek között, hogy a napi működéshez 1/5 arányban kell számolni? (a klasszikus 1/2 helyett) Hogyan tervezhető működés olyan keretek közt, hogy bevallott adótartozást értesítés nélkül behajthatnak (tekintet nélkül az azonnali ellehetetlenítésre, 100%-ban)?

Jelezném, nem ideológiára volna szükség, nem kulturális programra. Nem is hitelre, hitelt csak tervezhető működésre szabad felvenni. Vállalkozás-védő törvénycsomagot kérünk, amely alkalmazott-védő is egyben. Ha valakit szeretnék alkalmazni, és becsülettel megfizetni, ki jön hozzám dolgozni, ha megmondom: pajtás, a hatszorosát kell a bérednek megtermelni (vagy elsumákolunk valami adót vagy bevallást)? Továbbá jelezném, hogy a gazdaságban pozitív változásra addig ne is számítsanak, amíg a prést összességében legalább a felére nem csökkentik, az adóhatóság jogköreit pedig legalább 3 fontos téren nem korlátozzák (méltányosság a behajtásban, méltányosság a büntetésben, az értesítés nélküli inkasszónak pedig legyen vége). Nagyon szeretnénk dolgozni, azonban eddig csak az adósságunkat sikerült megnövelnünk. Határozottan a tisztesség útját járjuk, nem kérünk személyre szabott pályázatot, egyéni állami megrendelést, visszaosztók sem szeretnénk lenni. Találjanak valami megoldást! 

Mi a közvetlen továbblépés lehetőségét ebben az irányban látjuk. Nem érdekel bennünket, hogy ki mennyit keres (ha magunk megélünk), ki milyen pozíciót tölt be (ha alkalmas, és legalább annyira számonkérhető, mint mi), éppen mekkora az ország (mert az úgyis bennünk van), és éppen milyen szél fúj (ha van hová bújni előle). Tudjuk, nem egyszerű, nem fog azonnal menni. Tudjuk, hogy nem tud önellátóvá válni az ország, de el kéne kezdeni törekedni rá, amíg nem késő. Adósságainkat ki szeretnénk fizetni (de fizesse ki mindenki más is!), és egyáltalán, levegőhöz jutni. Óriási feszültség gyülemlett fel a Kárpát-medencében, el kellene kezdeni levezetni, mielőtt robban. A boldogulás lehetősége nagyon jó levezető csatorna. És még osztogatni sem kell hozzá :)

Üdv. Misi